A diktatúra éveiben így köszöntek egymásnak az emberek: ”szabadság”. Ajánlott volt mindenkinek ehhez igazodnia. Aztán a Szabadság hídon át rendezetten felmentek a Felszabadulási emlékműhöz gyűlésre. Gyűlés után ha volt utcabál a Gellért téren a fiúk a lányokat így kérték fel: „szabad?”.
Ma a demokrácia éveiben sokan így köszönnek: „helló”. Aztán a Szabadság hídon át akár a vasszerkezeteken bóklászva felmehetünk a Szabadság-szoborhoz. De jobban járunk ha a víztározó tetejére felcaplatunk mert ott szerdánként táncház van és ott a lányok ujjukkal intenek, hogy állj be a kőrbe.
Nyolc éve itt tart moldvai cságó záncházat egy lelkes kis csapat. Sámsondi Kiss Gergely és Gyulai Farkas. Régies hangzással és tempóval adják vissza tájegység zenéit, táncait. Hegedű, cimbalom, furulya, kaval hangszereken. Csodálatos környezeteben szól a zene és a népdal. Az arra járó külföldi túristák megbámulják a tácházasokat. Ilyet még nem láttak! Főleg nyáron nagyon népszerűek, hisz ilyenkor elcsendesednek a nagy táncházak.
Büfé nincs légkondi van. A bársonyos nyár esti szellő!
Hozzászólás hivatkozás
