Én, aki évekig szinte csak népviseletben jártam, és táncházak látogatója voltam, valójában soha nem tanultam néptáncolni. Most, hogy jobban belegondolok, mégis: általános iskolában egy évig a tantervben benne volt a néptánc (ének-zenei suliba jártam), és a bemutatón kékfestő szoknyában pörögtünk a San Marco utcai művelődési központ (akkor még Úttörőház) színpadán
A diktatúra éveiben így köszöntek egymásnak az emberek: ”szabadság”. Ajánlott volt mindenkinek ehhez igazodnia. Aztán a Szabadság hídon át rendezetten felmentek a Felszabadulási emlékműhöz gyűlésre. Gyűlés után ha volt utcabál a Gellért téren a fiúk a lányokat így kérték fel: „szabad?”.
Ma a demokrácia éveiben sokan így köszönnek: „helló”. Aztán a Szabadság hídon át akár a vasszerkezeteken bóklászva felmehetünk a Szabadság-szoborhoz. De jobban járunk ha a víztározó tetejére felcaplatunk mert ott szerdánként táncház van és ott a lányok ujjukkal intenek, hogy állj be a kőrbe.
