A karantén alatt azért drukkoltunk, nehogy a nyarat is a négy fal közé zárva kelljen eltölteni, ezért nem meglepő, hogy mennyire ki volt éhezve a táncházba járó közösség a nyári fesztiválokra és a jó hangulatú zenés-táncos alkalmakra.
A Hagyományok Háza Nagyvárosi FolkUdvara (Budapest, Corvin tér) több legyet is üt egy csapásra: nemcsak táncház, hanem koncert is; nemcsak koncert, hanem színvonalas sóműsor is ismeretterjesztő elemekkel; emellett mindenki kipróbálhatja magát a tér egyik sarkán kialakított kézműves műhelyben, és ismerkedhet a különböző technikákkal.
A délutáni-koraesti műsorok (énektanítás, egy-egy zenekar rövid koncertje, kézművesség) után következő rövidke táncház csak bemelegítés az épület zárt, belső udvarában megrendezett, éjszakába nyúló táncházhoz képest, de nagyon színvonalas az is, és a kisgyerekes családoknak (vagy a korán fekvőknek) úgyis véget ér a nap 22 órakor (vagy hamarabb).
A keményvonalas táncházasok csak este 9 körül kezdenek szállingózni a helyszínre. Mivel a belső udvar befogadóképessége korlátozott, sorban kell állni a bejutáshoz, és egy bizonyos résztvevő-szám után csak akkor lehet bemenni, ha a bent lévők közül valaki kijött (és le is vágják a karjáról a szalagot).
A legkedveltebb táncok fordulnak elő a legtöbbször: szatmári, kalotaszegi, vajdaszentiványi, stb. Tánctanítás de jure van, de facto azonban mindenki táncol „a maga tanulmánya szerint”, nincs is szükség tanításra, hiszen a résztvevők nagy része rutinos táncos, akik azért járnak oda, hogy jól érezzék magukat.
Érthető, hogy tekintettel kell lenni a környéken lakók nyugalmára, és 22 óra után már nem lehet zajongani, de jobb lenne, ha az éjjeli táncház is kint a téren lenne, a szabad ég alatt; akkor tökéletes lenne a kellemes, nyáresti fesztiválhangulat.
